Teret tudok adni, csendet, figyelmet. Amiben jelen lehetsz úgy, ahogyan éppen vagy. Én is jelen vagyok veled, figyelek rád. A csendes, értő figyelem láttat: láthatod magad. A szerepeidet, a szokásaidat, a viselkedésedet és azt is, aki vagy ezekkel együtt és mindezeken túl. Rendben vagy, ahogy vagy.
Életem legfelszabadítóbb élménye volt, amikor ráébredtem: lehetek az, aki vagyok. És a másik ember is lehet az, aki ő. Felesleges elbújtatnom, letagadnom, átfestenem – jó úgy, ahogy van. Szerethető.
Ez arra inspirál, hogy megmutassam másoknak is – önmagukat. A nehézségekkel, árnyoldalakkal együtt is a szerethetőségüket. Azt, hogy helyzetekkel szembe lehet nézni, fájdalmakat le lehet tenni, kapcsolatokon, szokásokon lehet változtatni. Először rá kell nézni, látni kell – ez gyakran küzdelmes folyamat. Mégis fontos, mert ebben a ránézésben kezd oldódni a szorongás, gátlás, régi történet, begyógyulni a seb. Ehhez tudok teret, csendet, értő, megtartó figyelmet adni.