Egyre több helyen hallani a családállítás szót, már-már bekerül a köztudatba, hogy létezik ez a módszer. Ugyanakkor arról, hogy pontosan mi ez, mire való, hogyan zajlik egy állítás, kevesebb és kusza információi vannak a legtöbb embernek, hacsak nem járnak/jártak állításokra. Mivel számomra a családállítás szerelem és számtalanszor tapasztaltam milyen felszabadító hatása van, szeretnék több blogbejegyzésben, részletenként, egyszerűen és közérthetően írni róla.

A családállítás az a módszer, amivel meg tudjuk nézni, egy adott (családi) rendszerben hol billent ki az egyensúly, akadt el az energiaáramlás és ezt jó esetben helyre is tudjuk állítani.

Ebben az első részben arról írok, miért fontos, hogy a család: rendszer. Egyáltalán mit jelent a “rendszer” szó?

Rendszerben gondolkodva

Először is: a családállítás nem csak a családról szólhat; én jobban szeretem a család- és rendszerállítás kifejezést, bár hétköznapi használatra hosszú. Viszont kifejezi a lényeget: rendszerszemlélet.

A családállítás lényege a rendszerben gondolkodás. Mindannyian különböző rendszereknek vagyunk a tagjai: baráti társaságnak, munkahelynek, egy nemzetnek. E rendszerek hatnak ránk, többé-kevésbé meghatároznak bennünket. Egyetlen ember sem értelmezhető a környezetéből kiragadva, csak és kizárólag egyénként. Az első és legfontosabb rendszer, amibe a fogantatásunkkal érkezünk: a család.

A család -és minden más rendszer- tagjai mind össze vannak kötve egymással és minden egyes tagnak megvan a saját, őt megillető helye és szerepe a rendszerben.

A rendszer is egyéniség

Egy-egy tagnak egyénként is van egyedi, rá jellemző élete, ugyanakkor a rendszer maga is egy egyedi, saját jellemzőkkel bíró egység. Talán emlékszel a 80-as évek Babilon építőjátékára. Ha arra nem, akkor a Geomag nevű mágneses építőjátékot bizonyára ismered. Mindkettőnek az a lényege, hogy golyók és rudak segítségével lehet mindenféle formát építeni. Tekintsük a golyókat az egyes embereknek, a rudak összekötik őket, és a forma, ami így felépül, egy rendszer.  Egy önálló építmény, egyedi kinézettel, tulajdonságokkal.

A golyók az emberek, a rudak pedig az a viszony, az a minőség, ami összetartja őket. Képzeld el, hogy a szerkezet, amit felépítettél a golyókból és rudakból egyben áramkör is! Az áram a rudakon keresztül jut el a golyókhoz, feltölti, élteti őket. A golyó-emberek így jutnak energiához. Ennek hatására mondjuk világítanak. Ebből látszik, hogy élnek, jól vannak. Amikor az energia akadálytalanul áramlik a golyó-emberek között, mindegyik világít és messzebbről nézve, egy csodálatos, egyedi módon fénylő formát jelenítenek meg.

Önmegvalósítás és egyensúly

Minden egyes golyó-ember világítani szeretne, azaz élni, méghozzá jól! Kiteljesedni, megvalósítani önmagát. Akár tud arról, hogy ezáltal egy nagyobb “lámpa” fényéhez járul hozzá, akár nem. Másrészt a “lámpa”, mint önálló építmény maga is arra törekszik, hogy megjelenítse egyedi formáját. A rendszer is élni akar!

Az egész univerzum így épül fel: kisebb részekből álló egységek szerveződnek nagyobb egységekbe, amelyek egy még nagyobb egység részét képezik. A testünk is ilyen: sejtek építenek fel szerveket, a szerveink összessége pedig a testünket.

 

A lelkünk is hasonlóan működik. A tulajdonságaink összessége adja az egyéniségünket és ezzel az egyéniséggel veszünk részt a családunk, a barátaink, a társadalom életében.
Mindannyian szeretnénk boldogulni, kiteljesedni, élni a saját egyéni életünket, “világítani”
– ezt többnyire tudjuk. Kevésbé vagyunk tudatában a családi rendszernek, amibe tartozunk. Ez egy bennünket (is) magába foglaló, ugyanakkor nálunk ‘nagyobb’ önálló egység, amely szintén szeretné megvalósítani önmagát. A nagyobb egységeknek, így a családoknak is, a többi családtól jól elkülöníthető egyénisége, története, lelke, élete van. Az egyéni életünk ennek a nagyobb családi életnek egy pici sejtje; egymással kölcsönhatásban létezünk. Ha a tagok a saját életüket élik és tiszteletben tartják egymás helyét és életét, a rendszerben egyensúly van. Egy harmonikus rendszer élteti, támogatja minden egyes tagját.

Ha borul az egyensúly...

…borul az önmegvalósítás.

Amíg a rendszer egyensúlyban van, az energia áramlik a tagjai között, addig teljes a harmónia. Akár a testünkben, amikor egészségesek vagyunk. A probléma ott kezdődik, amikor valami oknál fogva az egyensúly felborul, és az energiaáramlás elakad. Ekkor a tagok egy része nem kap energiát, amiből boldogulni, világítani tudna, ettől szenved. Másrészt a rendszer egy része nem működik, ezért maga a rendszer is elkezd az egyensúly helyreállítására törekedni a saját eszközeivel. Ez a törekvése az egyén számára olykor nehezített életpályát eredményez. 

A családállítás az a módszer, amivel meg tudjuk nézni, egy adott (családi) rendszerben hol billent ki az egyensúly, akadt el az energiaáramlás és ezt jó esetben helyre is tudjuk állítani.

A 2. részben arról írok, mitől billen ki az egyensúly.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük