A dédunoka, egy férfi, már a harmadik autót töri totálkárosra, hajszál híján úszva meg a balesetet. Rendszeresen megbüntetik gyorshajtásért. Egyébként is szeret “veszélyesen élni”, így fogalmaz, és ahogy erről beszél, büszkének tűnik. Azért jött el családállításra, mert az utóbbi időben ha autóba ül, irracionális, gyakorlatilag öngyilkossági gondolatai támadnak. Az autóvezetési szokásaival és a baleseti statisztikájával együtt ezt már túl kockázatosnak tartja, mert ha veszélyesen is, de ő szeret élni, mondja. Nem tud arról, hogy a felmenői között bárki öngyilkos lett volna.
Az állítás során derül fény a dédapa történetére. Az oldásban ebben az esetben a dédapa feleségének is jelentős szerep jutott: teret kellett adni az ő fájdalmának, dühének, csak ezután hangozhatott el a “Hozzánk tartozol” mondat. A legfontosabb mozzanat az állító, a dédunoka gesztusa volt, aki meghajolt a dédapja előtt, egyben kimondva: “Ez a te döntésed, amit én tiszteletben tartok. Így vagy a dédapám.” Ezáltal a dédapa a történetével együtt elfoglalhatja a családban az őt megillető helyet, nem kell, hogy a dédunokája a saját életmódjával, esetleg halálával hívja fel erre a figyelmet.
Az állítást követően a dédunoka továbbra is pörgős életet él, dinamikusan vezet, ám az irracionális, öngyilkossági gondolatai megszűntek. Az állítás óta eltelt évben se balesetet nem szenvedett, se gyorshajtásért nem büntették meg egyszer sem, holott korábban havonta kapott csekket.