Olyan indulatosan válaszolsz, ami téged is meglep, pedig a másik csak egy kérdést tett fel…
Elmosolyodsz, felnevetsz, pedig abban a helyzetben utólag visszagondolva nem is volt semmi vicces…
Meg sem tudsz szólalni, csak állsz, mint Bálám szamara, aztán később, talán napok múlva azon rágódsz, mit, hogyan kellett volna mondani, reagálni, akkor, ott, ami rendben lett volna…
Elszégyelled magad, holott semmit sem tettél, amiért szégyenkezned kellene…
Lehet, hogy komoly következménnyel járó helyzetekben is cselekszel így, önmagad számára érthetetlen módon, talán hirtelen felindulásból?
Lehet, ha több tucat jelentéktelennek tűnő, “hirtelen felindulásból elkövetett” reakciód megvizsgálnád, kiderülne, hogy nagyon hasonló helyzetekben viselkedsz ugyanúgy? Ami nem is annyira jelentéktelen? Lehet, hogy erőteljesebben hat az életedre, mint gondolnád?